(Nessie szemszöge)
Éreztem hogy ez a nap más mint a többi, de ezt nem csak én éreztem így hanem az egész családom. Féltem, mivel ma harcolunk a Volturik ellen.
Kissé bűntudatom volt mivel ez részben az én hibám, mert ha óvatosabb vagyok akkor Irina* nem látott volna meg, és nem hiszi hogy teljes vámpír vagyok.
A gondolatmenetemet kopogás zavarta meg.
-Szabad-mondtam halkan
Ekkor nyílt az ajtó és Jasper lépett be rajta.
Gyorsaságát kihasználva egy tizedmásodperc alatt mellettem termett és leült az ágyam szélére
-Miért van bűntudatod?-kérdezte halkan
Kissé vonakodva de válaszoltam a kérdésére-Az egész az én hibám. Ha egy kicsit is jobban figyelek nem kellene az egész családomnak kockára tenni az életét.-az utolsó szavaimnál már könnyek gyűltek a szemembe de a sírást már nem kezdtem el mert Jasper nyugalmat sugárzott felém és ettől elaludtam.
Anya ébresztgetésére ébredtem
-Kicsim ébredj-szólt lágyan s féltőn anyám Bella
-Aro látni kíván téged-erre mögülem egy farkas morgása hallatszott gondolom Jacob volt az
-Én csak ekkor döbbentem rá hogy a harc amit próbáltunk elkerülni bekövetkezni látszott.
Néhány bizonytalan lépéssel közelebb sétáltam Arohoz de ő csak erre várt és mepróbált lecsapni rám és megölni, de apám Edward időben észlelte a támadást és ellökött előle. Ekkor lépett életbe a B terv és anya rárakott Jake hátára és ő futott velem teljes erejéből és sikerült lehagynunk a kissebb vámpírcsordát ami utánunk lódult.
Nekem közben eleredtek a könnyeim és sírtam csak sírtam és sírtam. így telt az egész út, ami 7 órás volt. Mikor megérkeztünk a faviskóhoz, kipakoltam kevéske holmim és megkérdeztem Jacobot hogy "ugye minden rendben lesz" erre ő azt felelte hogy:-Már miért ne lenne- persze éreztem a hangjában a kételyt de hittem neki
(na itt a törim kezdete, légyszi írjatok kommentekek )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése