(Nessie szemszöge)
Féltem, nagyon féltem, de nem attól hogy a Volturi megtalál és megöl hanem attól hogy a családom már nem él, vagy legalábbis egy része.
Én is csak itt izgulok de nem segítek Jake-nek mikor ő is ezt érzi...
Végül kikászálódtam az ágyból és megkerestem Jake-t aki épp vacsorát készített vagyis inkább próbált ami más körülmények között vicces lett volna de most nem.
-Ness kérsz rántottát-kérdezte hirtelen.
-Köszi Jacob, de most inkább nem- szóltam fájdalmas hangon de ő ezt nem hagyta szó nélkül.
De kicsi Nessie-m enned kell ha nem is magad miatt legalább miattam-szólt bársonyos hangján.
-Oké-egyeztem bele végül, mivel nem tudtam ellenállni farkasboci szemeinek.
Ha nem is szívesen de lenyeltem azt a pár falatot.
3 hónappal később
-Még mindig nem jelentkeztek-mondtam keserűen barátomnak.
-Majd fognak- próbált nyugtatni de ez nem sikerült neki, és mielőtt még valami meggondolatlan szó hagyta volna el a számat felrohantam a szobámba és sírtam...
Szinte minden nap erről szólt napokig, hónapokig míg egy nap azt nem mondtam magamban hogy elég.
azon a napon egy álarc mögé bújtam de legalább nem gázoltam bele Jake érzéseibe.
-Figyi Renesmee, itt van az a pont hogy nem bírom tovább elviselni az önostorozásod-itt egy kis szünetet tartott majd fojtatta-én azt szeretném ha egy kicsit kevesebbet gondolnál rájuk most mert vissza fognak térni és ők is azt akarják hogy boldog legyél-szavai fájdalmasak voltak de igaza volt és hittem neki most először,hogy visszajönnek és a többi bíztatás már nem volt üres szó mert elhittem, mindent elhittem.
